Egy „valódi” Loft!

Loftban élni – azaz elhagyott ipari épületekben kialakított lakásokban lakni – valamikor forradalmi tett volt.
Manapság ennek a  szónak és vele együtt a loftok által képviselt életformának már más jelentése van.

A loftok legnagyobb része a gazdasági és társadalmi elit „szolgálatában” áll, a loft fogalom szoros összefüggésbe került a pénzzel, illetve világszerte designerek és építészek céltáblájává vált. Érdemes felidézni azt a gazdasági, társadalmi, szociális helyzetet, ami az 1950–es években, New York-ban az első loftlakások kialakulásához, és ezzel együtt egy új életforma megszületéséhez vezetett.
Az eredeti értelemben vett „loftélet” szegény művészekkel kezdődött, akik elhagyott, korábbi ipari épületekbe költöztek. Két alapvető oka volt e mozgalomnak: az üresen álló ipari csarnokok nagyon olcsón elérhetők, bérelhetők voltak – lásd később –, illetve elegendő teret biztosítottak ahhoz, hogy egy helyen lehessen lakni és dolgozni.

A 19. század közepén az amerikai gazdaság nagy mértékű fellendülésen ment át. Elsősorban a könnyűipar fejlődött óriási léptékben. Ennek megfelelően az 1850-es években New York Soho negyedében sorra épültek ipari épületek, az alábbi alapvető elvek szerint: hatalmas egybefüggő terek, vasvázas szerkezet, többszintes kialakítás, a vázas szerkezet jóvoltából nem teherhordó homlokzati falak, így hatalmas méretű üvegfelületek.
Az 1950-es évekre az ipari tevékenység ezekben az épületekben megszűnt, a csarnokok üresen álltak, a városvezetés le akarta bontatni őket.

Ennek hatására 1964 –ben törvény született New York-ban a loftokról, és a városrész virágzásnak indult.

Gyakorlatilag így vált egy illegális mozgalom napjaink „trendi” nemzetközi divathullámává, és változott a loft fogalma, jelentése térben és időben!

Ezek a loftok nem rendelkeztek fűtéssel, nem volt bennük WC és fürdő, – az egyetlen igazi luxus a tér volt. Ebből már látszik, hogy milyen távol álltak ezek a bohém loftok a ma divatos egyterű lakásoktól.

Via

Megyeri Éva – lakberendező, Szeged