Stílusirányzatok 3. rész: Az eklektikus
2011-02-02
Elkészültek bútortervezési munkáimról a fotók!
2011-05-19A loft-lakások, sőt maga a „Loft” is egy egészen új fogalom a hazai lakáspiacon, pedig ez az otthon típus messze nem új keletű a fejlett világ nyugati térfelén.
A Loft az olyan lakástípusok összefoglaló neve, melyek eredetileg korábban elhagyatott gyárépületek, üzemcsarnokok átalakításával és lakhatóvá tételével jöttek létre. Általában egy, nagy alapterületű helységből állnak.
Jellemzőjük a nagy belmagasság, az óriási ablakok, az ipari csarnokokra jellemző épületgépészeti megoldások, és a minden kényelemmel ellátott multifunkcionális lakótér. Az Amerikában oly népszerű loft-lakásokat az ottani lakberendező kollégák több típusra osztják:
A tradicionális iskola hívei valódi Loftnak csak az öreg, lerobbant gyárépületek és üzemcsarnokok felújításával létrehozott lakásokat fogadják el. Az ő megfogalmazásuk szerint ezen lakások jellemző elemei a vakolatlan téglafalak, a beton padló, az óriási ablakok, az 5 métert is elérő – vagy még annál is nagyobb – belmagasság, a mennyezet alatt futó csövek, kábelek és más gépészeti elemek, valamint az akár 120-160 m2-t is meghaladó méretű egylégterű terek.
Az új iskola képviselői ezzel szemben Loftnak tekintenek minden olyan épületet, ami akár régi, akár új építésű nagy egybefüggő terekkel rendelkezik. Itt is alapvető a nagy belmagasság és az óriási ablakok megléte, bár alapterületben már nem feltétlenül a hagyományos Loftokra jellemző 120 m2 feletti méretek jellemzők.
Akár a régi, akár az új iskola hívei szerint nézzük, abban mindkét irányzat egyetért, hogy a loft-lakások az urbanizáció tipikus eredményei, és csakis városi környezetben képzelhetők el. A loft-lakások eredete a XIX. századi Párizsig vezethető vissza, ahol a hirtelen felvirágzó művészetek művelői, főleg a festők és szobrászok nagy helyigénnyel léptek fel, hogy alkotásaikat létrehozzák és elhelyezzék. Az óriási ablakokkal és belmagasságokkal rendelkező stúdiók így váltak a bohémség szinonimájává. A két világháború közötti időben Amerikában a nagyvárosok elhagyatott gyárépületeit önkéntes (és illegális) lakásfoglalók, illetve éhező művészek szállták meg, így vált tipikus művésznegyeddé például a New York-i SoHo. A 70-es években aztán egyre több üzemcsarnokot renováltak és tettek lakhatóvá, és ezzel megindult a ma ismert Loft-lakások kialakulása.
Európába az utóbbi években gyűrűzött be a Loftok divatja, főleg a kikötők kihasználatlanul álló csarnokait átalakítva, mint amilyent Londonban is találhatunk. Magyarországon a Loft még szokatlan, igen újszerű életformának számít. Ennek oka a kulturális örökség különbözőségén túl a fizetőképes kereslet hiányában keresendő. Tovább nehezíti a Loft-lakások terjedését az erre megfelelő épületek, gyárcsarnokok és üzemépületek hiánya is. A meglevő épületek is vagy nagyon romos állapotban vannak, vagy annyira a város szélén, elhanyagolt környezetben, hogy csak komoly beruházással lehetne belőlük kelendő lakóingatlant varázsolni. Ennek ellenére már megjelentek az első fecskék.
A Loft-lakások a magyar lakberendezőknek komoly kihívást jelentenek, hiszen egyfelől óriási lehetőség egy egyterű csarnokból több funkciós lakóteret kialakítani, másrészt viszont a magyar és angolszász kultúra közötti különbségek néha áthághatatlan akadályt gördítenek az erre fel nem készült tervezőnek.
A Loftok lakóitól pedig határozott elkötelezettséget és gondosságot kíván ez az életforma, mert még a legnagyszerűbben megtervezett és berendezett csarnok-lakásokat is percek alatt tönkreteheti a rendetlenség!
A Loftban ugyanis mindig minden szem előtt van!
Felhasznált szakirodalom: Fairs, Marcus: Design a XXI. Században, Alexandra Kiadó.
